Interjú

2009.12.08. 22:05

 Kedves Látogatók!

Egy kedves ismerősöm készített velem egy interjút, amit szeretnék megosztani veletek.

 

1.Szerinted mitől jó egy iskola?

Ha valóban a diák van a központban, és lelkiismeretes tanárok tanítanak.

2.A Waldorf megfelel ennek?

Én a Waldorfból indulok ki, ha egy „jó iskolát” kell jellemezni.

3.Hány évet jártál Waldorf-iskolába?

8 évet

4.Tudod-e, hogy annak idején a szüleid miért ezt az iskolát választották?

Egyik rokonunk fia ide járt, és ő ajánlotta. Azt mondta, hogy ha jót akar Anyukám akkor ide irat be. Hát ő jót akart, jót is tett.

5.Tudod-e, hogy miben különbözik ez az iskola a hagyományos iskoláktól? Ha igen, szerinted miben jobb, és/vagy miben rosszabb?

A gyerekekkel sokkal közelebbi kapcsolatot alakítanak ki a tanárok, sokkal jobban ismernek minden egyes gyereket. Évekig a napunk nagy részét az iskolában töltjük, ami meghatározza az életünket. Ezért nem működhet úgy egy iskola mint egy üzem. Néha a hagyományos iskoláknál olyan érzésem van mintha futószalagon jönnének le a diákok. Pedig mindenki más és más, mindenki egyéniség. Az iskoláknak kötelességük kellene, hogy legyen, hogy segítsenek a gyereknek, fiatalnak megtalálni önmagukat. Ez nagyon nehéz egy olyan iskolában ahová sokszáz diák jár, ráadásul a tanárok nem is érzik ezt feladatuknak. A Waldorfban külön figyelmet fordítanak mindenkire és ha valakiben például remek zenei képességeket fedeznek fel, akkor segítik, hogy kibontakozhasson. Közben folyamatosan konzultálnak a szülőkkel, hogy mire figyeljenek. Persze nem kifejezetten egy dolog felé terelik a gyerekeket, hanem alternatívákat mutatnak neki, megismertetik számos dologgal amit aztán maga a  gyerek dönthet el, hogy melyik irányba megy tovább. Egy hagyományos iskolában, ahol szigorú elvárások vannak hogy derül ki egy gyerekről, ha esetleg tehetséges a kézművességben? Vagy ha ki is derül ki garantálja, hogy azt a tehetséget felszínre hozzák és ápolják is?

6.Szerettél iskolába járni?

Amennyire emlékszem szerettem iskolába járni, sosem kerestem kifogásokat, hogy ne kelljen menni.

7.Elégedett voltál/vagy a Waldorf-iskolával?

Igen.

8.Mi a szüleid foglalkozása?

Apukám a vasútnál dolgozik, Anyukám magánkereskedő.

9.Mennyire vettek részt a szüleid a Waldorf-iskola életében?

Amennyire csak lehetett. Sok szervezett közösségi munka volt, amiben részt vettek együtt a szülők. Visszatekintve kicsit úgy érzem mintha nem csak én jártam volna akkor iskolába, hanem Anyukám is. J szerintem ő is élvezte, hogy mindig van mit csinálni és jó társaságban lehet. Szerintem sok szülőnek jót tesz az ilyen, ugyanis ha évekig otthon van és kizárólag a gyerekneveléssel foglalkozik elszokik a társasági élettől.

10.  A szüleid és az iskola kapcsolata befolyásolta valamilyen irányba a szüleiddel való viszonyodat? Ha igen, milyen irányba?

Ezt nem érzem konkrétan, de valószínű volt rá hatással. Habár anyukám több időt töltött velem gyerekkoromban mint a testvéreimmel, de több is volt a szabadideje.

11.  Szeretted a tanáraidat? Ha igen, mi volt az, amivel el tudták nyerni a szeretetedet? Ha nem, mi volt velük a probléma?

Én a legtöbb tanáromat szerettem, mert tudtam (vagy legalábbis utólag tudom), hogy jót akartak nekem. Ha volt olyan akit nem annyira kedveltem az főképp azért, mert nem éreztem rajta, hogy oda, abba a szellemiségbe való lenne a személye.

12.  Milyen volt a viszonyod a tanáraiddal?

Háááát… eléggé akaratos és öntörvényű voltam, azok akik ezt nem tudták kezelni azokkal meggyült a bajom, és nekik is velem. Aztán ahogy teltek az évek mindenki révbe ért, a tanárok is és én is. Ma nincs olyan volt tanárom akivel ha találkozom ne fogadna szeretettel. Ez kölcsönös.

13.  Milyen volt a kapcsolatod az osztálytársaiddal?

Szélsőséges. Volt akivel nagyon rosszban voltam, volt akivel nagyon jóban. Ez a dolog nem változott mai napig, a személyiségemmel nagyon megosztom az embereket.

14.  Mit tett az iskola annak érdekében, hogy a közösség összetartó legyen?

Na abban nem volt hiba. Máig annak tudom be a becsületességemet, hogy gyerekként semmilyen rosszaságot nem lehetett elsumákolni. Ha történt valami, vagy konfliktus volt az osztályban akkor az tuti kiderült, és első dolog volt, hogy: gyerekek tegyétek körbe a székeket! Körbeült az osztály és megbeszéltük az éppen aktuális problémákat. Mindenki öszinte volt. Ez mindig összekovácsolta az osztályt.

15.  Tartod a kapcsolatot a tanáraiddal?

Igen, néhányukkal.

16.  Tartod a kapcsolatot a volt osztálytársaiddal? Milyen a viszony köztetek most?

Na ez nagyon érdekes. Nem tudom pontosan más iskolákban is ennyire összetartanak-e évekkel ballagás után, de én gimnáziumba már nem Waldorfba jártam, tehát van némi összehasonlítási alapom. A gimnáziumi osztályban volt kb 8 ember akikkel nagyon összetartottunk, mára két barátnőmmel tartom közülük a kapcsolatot. Ezzel szemben a Waldorfból ahonnan majdnem 10 éve már, hogy eljöttem 4-5 emberrel napi szinten tartom a kapcsolatot és 10-15 fővel pedig néhány havonta találunk indokot, hogy összejöjjünk.

17.  Származott már valaha előnyöd vagy hátrányod abból, hogy Waldorf –iskolába jártál?

Gondolom a kérdés itt valamilyen helyzetre vonatkozik. Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen.

18.  Változtatnál valamit a Waldorfon?

Magán a rendszeren nem hinném, de el tudom képzelni, hogy az egyes Waldorf iskolákban találnék olyan dolgot amin változtatnék.

19.  Ha visszaforgatnánk az időt és újra iskolát kellene választani, választanád a Waldorfot?

Természetesen igen. A gyerekeimnek is ezt fogom.

20.  Ha tanár lennél, tanítanál ebben az iskolában?

Igen, szívesen. De teljes embert kívánna az biztos.

21.  Szerinted lenne igény arra, hogy több településen is legyen ilyen típusú iskola? Ha igen miért, ha nem miért nem?

Igény biztos lenne, de mivel az állam nem támogatja az iskola típust, nem minden szülő teheti meg, hogy anyagilag hozzájáruljon az iskola működéséhez. Másrészről még a mai napig nagyon sokan nem ismerik, vagy nem jól ismerik ezt a módszert. Ha többen megismernék, az igény is nagyobb lenne az biztos.

22.  Kiknek, milyen típusú gyerekeknek javasolnád ezt az iskolát?

Minden típúsú gyereknek. Kérdés, hogy milyen szülőnek… Kezdetben az a fontos, hogy a szülő azonosulni tudjon ezzel a szellemiséggel és meg tudja érteni, hogy mi miért van úgy ahogy.

23.  Mit gondolsz a csellengő, iskolakerülő, motiválatlan fiatalok nevelhetők lennének a waldorf módszerekkel?

Szerintem igen, de egy osztályban csak egy-két ilyen gyerek lehetne.

24.  Amikor „waldorfos” voltál, miért tanultál? Mivel vettek rá a tanulásra a tanáraid?

Mert érdekes volt a tananyag. Vagy ha nem is volt az akkor azzá tették. Illetve az általunk írt epocha füzetekből tanultunk, amibe mi írtunk és rajzoltunk ezáltal sokkal közelebb érezhettük magunkhoz a tananyagot, mint valami rideg vonalas füzetből.

25.  Ki/mi segített a tanulásban?

Nem igazán emlékszem. Otthon nem nagyon segítettek a tanulásban, de nem is igényeltem soha. Bennem inkább az iskolában hallottak maradtak meg mint az otthon egyénileg tanult dolgok. De lehet, hogy tévedek.

26.  Olvastad az iskola házirendjét, amikor még odajártál? Ha nem, honnan értesültél a szabályokról?

Volt házirend? Nem emlékszem ilyesmire. A szabályokat inkább a közösség alakította, de a legtöbb dolog természetes volt. Vagy a tanárok egyszerüen megmondták, hogy mit szabad és mit nem. Persze azért néha rosszalkodtunk ettől függetlenül… J Egyébként sok olyan dolog van amit nekem soha nem mondtak, hogy ezt nem szabad csinálni, mert rossz dolog, hiszen természetes volt. Ezek azok a dolgok amiket otthonról hozunk magunkkal.

27.  Volt példa arra, hogy megszegted az iskola szabályait? Ha igen, mi járt érte?

Hm… volt. Konkrétan emlékszem, hogy amikor 8.-os voltam akkor kezdtek bejönni a mobiltelefonok. Akkor az eléggé új dolog volt és még nem nagyon lehetett azzal mit kezdeni, hogy a gyereknek mobilja van. Mondták, hogy ne vigyünk mobilt. Én vittem, elvették, és mondták, hogy majd visszakapom, visszakaptam. Ennyi.
Persze ha komolyabb dologról volt szó, valaki tényleg súlyosabb szabályt vétett akkor jött a „székkörberakás”, probléma megbeszélése. Ez olyannyira bevált, hogy nem emlékszem, hogy kétszer történt volna ugyanolyan „szabálysértés”.

28.  Milyen tapasztalataid vannak a Waldorf-iskola megítélésével kapcsolatban?

Azok akik tényleg ismerik és értik is azok az emberek általában jó véleménnyel vannak. De máig sok a sztereotípia. Sokan hallanak egy-két kósza mondatot ami alapján ítélkeznek. Amíg oda jártam, volt aki azt mondta, hogy: igen? Waldorfos vagy? Akkor nem tudsz írni és olvasni? Ezeket primitív dolgoknak tartom, és talán nem is érdemes magyarázni olyan embereknek akik hallanak sületlenségeket és el is hiszik azt.

29.  Hogyan érezted magad az iskola falai között? (Az iskola, az osztályterem berendezései mennyire szolgálták a kényelmedet, mennyire voltak praktikusak, esztétikusak, milyen volt a közérzeted stb.)

Ez az egyik legmegfogóbb dolog az iskolában. Kellemes pasztell színű falak, diákok által készített festmények, batikolt függönyök, természetes, az évszaknak megfelelő díszek. Az egész nyugalmat áraszt magából. Teljesen más érzés belépni egy ilyen tanterembe mint egy rideg fehér falakkal körbevett osztályba.

30.  Az iskolával kapcsolatban jut eszedbe valamilyen szín, illat, hang stb.? Ha igen, szavakba tudnád ezeket önteni?

Pasztell színek, főképp barack vagy rózsaszín. Illat nem nagyon, talán levendula. Hang nekem egyáltalán nem. De, mégis… csend! J

31.  Mennyire volt fontos a természet, a környezet az iskola életében?

A mi iskolánkat körülveszi a Bükk-hegység. Minden hónapban mentünk kirándulni, ez más iskolákról nem mondható el. Arra neveltek minket, hogy óvjuk a környezetünket, minden évben volt például patak-takarítás. Ilyenkor mindenki felhúzta a gumicsízmáját és a faluban végigjártuk a patakot és szedtük a szemetet. Sikeres is volt ez a nevelés, soha nem szemeteltem. Ezt mindenkibe bele kellene nevelni gyerekkorában. Egyébként ma is van, hogy lehajolok az utcán felvenni egy szemetet ha nagyon szúrja a szememet.

32.  Mi a legkedvesebb élményed, emléked ami a Waldorf-iskolával kapcsolatban eszedbe jut?

Gondolkodom, de nem jut eszembe semmi konkrét. Szerettem amikor esemény volt, valamilyen ünnepség vagy kirándulás.

33.  Mi a legkellemetlenebb élményed a Waldorf kapcsán?

Ha elment valamelyik osztálytársunk, akit szerettünk, másik iskolába, az rossz volt.

34.  Hogyan emlékszel vissza a fegyelemre? Milyen eszközöket használtak tanáraid a fegyelmezésre? Hatékonyak voltak ezek?

Háááát…. Én úgy emlékszem eléggé rossz gyerek voltam, szóval nem volt könnyű dolguk a tanároknak velem. Ha órán rossz voltam kiküldtek, vagy megvontak valamit amit szerettem. Hogy hatékonyak voltak-e? Az élet nem állt meg, szóval azt gondolom igen. J

35.  Mennyire tartottad/tartod hatékonynak a szöveges értékelést?

Nagyon. Egy diákban több van annál mint, hogy 1-5-ig osztályozzák és kész. Nem beszélve arról, hogy a szülő is többre kíváncsi annál mint hogy egy skálán besorolják valahova a gyerekét. Kíváncsi, hogy egy tantárgyon belül miben jobb, miben gyengébb, mit szeret csinálni, hogyan viselkedik. Ezeket mind megtudhatja egy szöveges értékelésből, egy érdemjegyből nem.

36.  Igazságosnak tartottad az értékelést?

Persze, az igazat írják a tanárok, vagy legalábbis azt ahogy ők látják.

37.  Hogyan viszonyultál a bizonyítványverseidhez?

Akkor annyira nem foglalkoztam az értelmezésükkel. Elmondtam minden pénteken és kész. Habár szerettem, hogy ki kellett állni az osztály elé és elmondani.

38.  Mire voltak jók ezek a bizonyítványversek?

Minket jellemeztek.

39.  Ma hogyan látod ezeket?

Ma már értem őket. Ha elolvasom, akkor képet ad rólam, hogy melyik évben éppen milyen korszakomat éltem.

40.  Mi a véleményed az iskola időkezeléséről? (Gondolj az epochákra, az órarend felépítésére. Menyire találod hatékonynak? Válaszodat indolokold.)

Nagy odafigyeléssel építik fel a tananyagokat. Apránként vezetik bele a gyereket egy-egy témába ami által sokkal könnyebb megérteni az anyagot. Egy-egy órát is felvezetnek, nem azzal kezdődik, hogy egyből tömik az ember fejét. Gondoljunk bele, hogy a gyerek visszajön a szünetből ahol rohangált, focizott, kosarazott, játszott, a pulzusa az egekben, a gondolatai szerteszét, nem képes egyik pillanatról a másikra ráhangolódni a tanulásra. Ezért az órákat az elején mindig felvezetik valamivel. Az epocha-rendszert azért tartom jónak, mert ott egy hónapot egy tantárgy köré építenek. A gyerek ilyenkor egy dologra tud koncentrálni, így jobban befogadja a tananyagot. Egy kisgyereknek (szerintem) nehezebben emészthető az, hogy 45percig ezzel foglalkozik 45 percig azzal, nagyon megosztja őt.

41.  Mire tanított meg a Waldorf-iskola?

„életre nevelés” jut az eszembe.

42.  Kaptál olyan dolgot a Waldorf-iskolától, amit máshonnan nem tudtál volna megszerezni?

Rengeteget. Azt gondolom teljesen más ember lennék ha nem oda jártam volna.

43.  Mit gondolsz, alakított valamit az iskola a személyiségeden? Ha igen, jó vagy rossz irányba?

Igen, nagyon sokoldalú vagyok, következetes és talpraesett.

44.  Milyen irányba mentél tovább a Waldorf után?(továbbtanulás, munka)

Jelenleg főiskolán másodéves vagyok, közgazdaságot tanulok, mellette pedig éppen munkát keresek. Nem kapkodom el, szeretnék olyat csinálni amivel megalapozom a jövőmet, vagyis nem csak pénzkeresés céljából szeretnék dolgozni, hanem olyan munkahelyet fogok választani ahol tudom, hogy szívesen és örömmel látom el a feladataimat. Emellett sportrendezvények szervezésében szoktam részt venni, futóversenyek, triathlon, duathlon, ezt nagyon szeretem csinálni.

45.  Mit tanulsz és /vagy mivel foglalkozol jelenleg?

U.A.

46.  Olyan dologgal foglalkozol most, amit szeretsz?

Igen, és kizárólag olyannal is fogok. Nálam ez kicsit összetettebb talán mint egy-két osztálytársaimnál. Van aki tudta, hogy fodrász lesz, elvégezte az iskolát és most fodrász. Én olyan 30-35 éves koromra gondolom, hogy addigra már tényleg azt fogom csinálni amit igazán szeretek, de az egy hosszabb folyamat, amíg megvalósul.

47.  Hogyan érzed, mennyire készített fel a Waldorf-iskola az életre?

Arra készített fel igazán. Lehet másoknak furcsán hangzik, de ha pl kilyukad a zoknim vagy a nadrágom nem az az első, hogy fogom és kidobom a kukába, hanem előveszem a tűt, cérnát és ahogy tanultuk, megvarrom azt. Talán nem ez a legjobb példa, de nagyon sok olyan apró dolgot tanultunk ami a mindennapi életben hasznosítható.

48.  Volt példa arra, hogy megterhelőnek érezted az iskolát?

Nem. Soha nem voltunk nyomás alatt és nem stresszeltünk semmin. Szerintem minden diák elég kiegyensúlyozott volt, amit a kellemes környezetnek tudok be.

49.  Használsz manapság olyan eszközöket, amiket a Waldorfban ismertél meg, vagy ott használtál először?

Sokat. Mostanában egyre többet. Kezdenek visszajönni az emlékek. Egyik kedvenc példám ami mostanában történt, hogy ültem a fehér fallakkal körülvett új lakásunkban, egyszer csak kipattant a fejemből valami, elmentem egy üzletbe vettem festéket és elkezdtem madarakat festeni a falra. A nővérem aki nem Waldorfos volt, végignézte ezt a jelenetet, és olyannyira motivált lett, hogy ö is beállt mellém festegetni. Azt hiszem minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy jól sikerült. J

Leginkább az ehhez hasonló művészi és kreatív vonulat maradt meg bennem. Emellett eléggé gyorsan vág az eszem és remekül feltalálom magam nagyon sok helyzetben. Valahogy könnyebben látom meg a logikát a dolgokban. Ezeket mind annak tudom be, hogy Waldorfba jártam és persze a szüleim nevelésének is.

50.  Hogyan viszonyulsz most a természethez?

Mostanában (ismét) sokat járok a természetben, a túrázás lett az egyik hobbim, de igazán csak mostanában kezdtem el meglátni a szépségeit.

51.  Hogyan tudnád jellemezni az emberi kapcsolataidat? (Gondolj arra, mennyi barátod van, mennyire értékeled szorosnak a baráti kapcsolataidat; ellenséged, vagy barátod van-e több; menyire jó vagy rossz a viszonyod a családoddal stb.)

Még mindig úgy tartom, hogy nagyon megosztom az emberek véleményét. Eléggé nehezen fogadok be valakit a közelembe, de aki ott van azért tűzbe teszem a kezem. Azt hiszem apukámra hasonlítok ilyen téren, ő rendkívül segítőkész az emberekkel. Nagyon fontosnak tartom a barátságot, azt gondolom rám tényleg lehet számítani ha baj van. A barátaim nagy része szintén Waldorfba járt. Konkrétan ellenségekről nem tudok, de vannak akik nem szeretnek. Nem baj, nem is kell, hogy mindenki szeressen. Az ember olyanokkal vegye körül magát akikkel jó együtt lenni, nem szeretem a felszínes, „látszat” kapcsolatokat.
A családomban is minden a helyén van, a szüleim mindenben támogatnak, a testvéreimmel nagyon összetartóak vagyunk.

52.  Melyik kategóriába sorolnád magad most az alábbiak közül: 1.Főnök 2.Beosztott 3.Csapatjátékos?

Helyzettől függ. Egy munkahelyen abszolút elfogadom, hogy beosztott legyek. Sportban csapatjátékos, társaságban főnök. J

53.  Van példaképed? Ki az és miért éppen ő?

Vannak emberek –például a szüleim- akikre felnézek bizonyos dolgok miatt, vagy azért amit és ahogyan elérték. Tudok áhítattal lenni emberek felé, de konkrétan példaképem nincsen.

54.  Mik a céljaid a jövőre nézve?

Jelenleg szeretném megtalálni azt a munkahelyet ahol sokat tanulhatok és lelkesen dolgozhatok. Hosszútávon marketinggel szeretnék foglalkozni, és szívesen járom ki a karrierépítés rögös útjait. Tudom, hogy az ember ölébe nem pottyan bele a szerencse, szóval kész vagyok időt és energiát áldozni azért amit majd szeretnék csinálni.

 

 

 

 

Meghívó

2009.11.20. 19:47

 Ezúton szeretnénk meghívni Önt és hozzátartozóját a

A HÁMORI WALDORF ISKOLA mindennapjai

című előadásra.

 Az előadás témája:

 Hogyan lehet mai, elvárásokkal terhelt világunkban egy gyermek kiegyensúlyozott és lelkileg egészséges?

 Előadásunkból megtudhatja milyen megoldásokat kínál a Hámori Waldorf Iskola!

Előadó: Tolnai Antal,
a Hámori Waldorf Iskola tapasztalt tanára, a Waldorf tanárképzés tagja.

 

Jöjjön el, és tegye fel az Önt érdeklő kérdéseket! 

Bemutatkozik a 2010/11-es tanév első osztályos tanítója,

Orliczki Zsuzsa.

 Időpont: 2009. 11. 25-én 17:15-től
Helyszín: Bársony János u. Óvoda
Cím: 3531 Miskolc, Bársony János u. 27.

 További információk: 46/533-309 vagy Miskolc - Felsőhámor, Losonczy u. 64.
A rendezvény ingyenes, de előzetes vagy helyszíni regisztráció szükséges.
Regisztráció: a www.hamoriwaldorf.hu weboldalon.

Adjon egy esélyt gyermeke egészséges testi-lelki fejlődésének!

Üdvözlettel:

A HÁMORI WALDORF ISKOLA KÖZÖSSÉGE

 

 

 

 

Márton-nap

2009.11.13. 19:03

 

 Az elmúlt hetekben nagy lázban égtem, mert közeledett a Márton-nap. Már korábban elhatároztam, hogy el fogok menni a volt iskolámba, és ezt más volt osztálytársaimmal is megbeszéltem. Örültek, s örömmel velem tartottak.

Márton-napra a gyerekek különböző kézműves munkákkal - fafaragás, varrás, horgolás, kötés, batikolás, nemezelés, gyöngyfűzés- készülnek. Ízlésük és kreativitásuk sem szab határt,  ki mit talál ki, vagy mit szeret csinálni. Az elkészített produktumokat a tantermekben kialakított bazárokban árulják jelképes összegért. Rengeteg apró, kedves dolgot lehet ilyenkor találni, karácsonyhoz közeledve akár ajándékokra is szert tehetünk. A sok portéka mellett különböző játékos programok is vannak, mint a gyerekek által készített táblás játékok, üveggolyózás, töklámpás faragás, méhviaszgyertya mártogatás, bábszínház, táncház és még sok más. Amit én idén nagyon vártam, az a büfé volt. J Nem igazán szeretem a süteményeket, de a házi készítésű sütikért odavagyok és ilyenkor a szülők rengeteg féle sütit sütnek. Mikor szombat délután megérkeztem, az első utam a büfébe vezetett, ahol sok más „sütihódoló” már javában habzsolt. A beszerzett süteményekkel irányba vettük a kávéházat, ahol kellemes, beszélgetős helyek voltak kialakítva. Találkoztam is remek ismerőseimmel, régi tanáraimmal, volt Waldorfos-szülőkkel, diákokkal, akikkel sikerült ebben a nagy bazári forgatagban nyugodtan beszélgetni. Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki nagyon kedvesen emlékszik vissza a Waldorfos-időkre, és milyen érdekes, hogy egy-egy ilyen ünnepségre, nemhogy azok a diákok is visszajárnak, akik már nem ott tanulnak, hanem még a szüleik is.

Az est fénypontja, sötétedés után következik. A gyerekek a már korábban elkészített lámpásaikkal énekelve elindulnak a faluba. Az utcákat járva meglátogatják az idős néniket, bácsikat, akiknek apró ajándékokkal kedveskednek.

Remek délután volt, aki teheti egyszer látogasson el egy ilyen eseményre

 

Első

2009.10.01. 15:18

Köszöntök Mindenkit!

Magyarország egyik legrégebb óta működő Waldorf iskolájába jártam elsőtől nyolcadik osztályig. A hónapban betöltöm a 23. életévemet, s eddig számtalan véleménnyel találkoztam az iskolával és azokkal a diákokkal kapcsolatban akik Waldorfba jártak, járnak. Néhány évvel ezelőtt nagyon kevesen ismerték ezt az iskolatípust, és inkább szóbeszéd útján terjedtek a hírek arról, hogy hogyan is telik egy nap az iskolában, hogyan tanulunk, milyen itt az élet. Nos, a hírek között voltak rémhírek is, amiket ha meghallottam igencsak kerekedett a szemem, többnyire ezeket a sztereotípiákat szeretném a jövőben eloszlatni, illetve a felmerülő kérdésekre választ adni. Napjainkban már több mint 20 Waldorf iskola és óvoda működik Magyarországon, ami azt mutatja, hogy igenis van jövője az alternatív iskolatípusoknak hazánkban.
Leszögezném, hogy nem tudományos, pedagógiai, pszichológiai vagy egyéb olyan irányból szeretném megközelíteni a témát, amihez nem értek, csupán a saját tapasztalataimat és élményeimet szeretném megosztani. Magyarországon 1989. óta működik folyamatosan Waldorf iskola, ebből következik, hogy a legidősebb ember aki Waldorfba járt ma 26-27 éves lehet, vagyis viszonylag keveset tudunk az egykori Waldorfosok felnőttkoráról. Azt tudhatjuk, hogy a diákéveket többnyire hogyan élik meg, viszont amit akkor tanultak és átéltek azt hogyan kamatoztatják és hogyan emlékeznek vissza, illetve milyen hatásai vannak felnőttkorban, arról kevésbé hallunk.
Ennek a jegyében szeretnék írni, ugyanis nap mint nap találom magam olyan szituációban amikor úgy érzem, minden másképp történne, ha nem Waldorf iskolába jártam volna.
Egy másik dolog, ami miatt úgy döntöttem írni fogok az, hogy egyre több olyan emberrel találkozom, akinek a gyermeke Waldorfba jár. Volt aki megkérdezte, hogy mit gondolok az iskoláról, mik a tapasztalataim, érdemes-e Waldorf Iskolába iratni a gyermeket. Nos, nehéz lenne erre egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni, viszont azt gondolom megkönnyítheti a döntést ha olvasnak valaki olyan írásaiból, aki Waldorfos diák volt.

Ha valakinek kérdése lenne, szívesen válaszolok.

Kellemes időtöltést kívánok!