Első
2009.10.01. 15:18
Köszöntök Mindenkit!
Magyarország egyik legrégebb óta működő Waldorf iskolájába jártam elsőtől nyolcadik osztályig. A hónapban betöltöm a 23. életévemet, s eddig számtalan véleménnyel találkoztam az iskolával és azokkal a diákokkal kapcsolatban akik Waldorfba jártak, járnak. Néhány évvel ezelőtt nagyon kevesen ismerték ezt az iskolatípust, és inkább szóbeszéd útján terjedtek a hírek arról, hogy hogyan is telik egy nap az iskolában, hogyan tanulunk, milyen itt az élet. Nos, a hírek között voltak rémhírek is, amiket ha meghallottam igencsak kerekedett a szemem, többnyire ezeket a sztereotípiákat szeretném a jövőben eloszlatni, illetve a felmerülő kérdésekre választ adni. Napjainkban már több mint 20 Waldorf iskola és óvoda működik Magyarországon, ami azt mutatja, hogy igenis van jövője az alternatív iskolatípusoknak hazánkban.
Ha valakinek kérdése lenne, szívesen válaszolok.
Kellemes időtöltést kívánok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gyorikegyor 2017.12.16. 16:12:30
A hetedik osztályos koráig csak bíztam benne, hogy minden rendben, minden rendben lesz és jó utat jelölt ki a WALDORF pedagógia. Aztán egyre inkább ez megváltozott bennem. Közben is bizonytalanná tett néhány élethelyzet. Ma már tudom és maximálisan biztos vagyok, hogy rohadtul tévedtem. Rohadtul nem úgy van ahogy szeretné egy normális apa. Minden szétesett. A család, ahol az anyja szerintem most is vak és istenként üdvözli a nagy WALDORF családot. Szétesett a gyerek. Nem tudja a mai világot kezelni. Nincs meg hozzá semmi alap. Ez természetes, hisz a nagyfokú szabadság, a mindent lehet csinálni, nem állítok fel szabályokat, lehet késni mindenhonnan, nem érdekes mikor érek be, a hit hiánya, miszerint a tanár sem gondolja hogy ez működik, a tanári képességek hiánya miszerint a tanár nem képes feladatát ellátni, a szervezetlenség, az állandó pénzügyi gondok miatt fennálló megoldatlan problémák, a szülő leterhelése, ......................oda vezet, hogy teljes oktatási, emberi, kapcsolati, önértékelési kudarcok jönnek, sorra, ha nem is azonnal, de rövid időn belül, mondjuk 15, 16, 17 évesen. Amikor már kint van a gyerek az életben. Illetve kint kellene lennie. Nekem szerintem ez több millió forintot emésztett fel, bár nem mertem soha összeszámolni (mert, hogy én bíztam és bíztam a jóban. Jól keresőnek számítottam és annyit ajánlottam a közösbe, amennyit senki, legalábbis nem hiszem, hogy sokan). Plusz elvárások voltak a szülőkkel szemben, hogy építsünk egy jó WALDORF iskolát. Ott is ment az idő, ment a pénz, ment a szervezetlenség, ment a semmi. Szóval tök értelmetlen volt MINDEN.
ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN. MINDEN. MINDEN. MINDEN. AMI WALDORF. Utálattal gondolok vissza mindenre. Most. Minden tanárra, majdnem minden szülőre, minden ötletre, minden ötlettelenségre, minden pénzkidobásra, minden közös, elvárt programra, minden szerencsétlenkedésre, minden erőltetett élethelyzetre.
És itt vagyok egy homokos, félénk, céltudatlan, szabályokat nem ismerő, szabályokat nem követő, Tv-t állandóan néző (pedig a pedagógia…………..), telefont állandóan szorongató, nem tanuló (de nagyon jó képességű), anyagfogyasztó, önző, életre nem képes, apját nem tisztelő, rendetlen, maga után el nem pakoló, kapcsolatokkal nem rendelkező (csak a virtuális világban létezőkkel), sportot feladó, zenélést feladó, ................. nagy fiammal.
Szerintetek??? Ez normális???
Ezek lennének a nagy WALDORF eredményei???
Ezért értelmetlen. Értelmetlen. Értelmetlen.
Elég volt. Elég volt. Elég volt. Többet nem ér még csak gondolkodnom sem, hogy mit írjak.
Feladom. Feladom. Feladom.
Kérdésetekre a válaszom, írassátok e oda a kölköt?
Hát ne! NE! NE! NE!
Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!